Nagyszerűen szerepeltek a “Lendületbe hozzuk” versenyen a Teknőc futói – Nagy Robi és Molnár Csaba értékeli a szezont

November 23-án a pestszentlőrinci Bókay kertben került megrendezésre a terepfutók 105. Mezeifutó Országos Bajnoksága, amelynek keretein belül a Magyar Hegyi- és Terepfutó Szövetség a MAHFUSZ, egy “Lendületbe hozzuk” elnevezésű nyílt futóversenyre is invitálta a versenyengedéllyel nem rendelkező futókat.

A szervezők egy másfél kilométer hosszú és körönként 30m szintkülönbséget tartalmazó pályát jelöltek ki, ahol a különböző korosztályoknak 2, 4 vagy 6 kört kellett teljesíteniük. A felnőtt versenyzőknek a kerten kívül található kaptató is helyet kapott, amelyet egy körben háromszor is meg kellett “mászniuk”, így a megszokottaktól eltérően nem egy klasszikus mezeifutó pálya várt rájuk, ezért a hegyifutást előnyben részesítők számára kedvezett ezúttal a nyomvonal. A verseny idejére az időjárás is kegyeibe fogadta a futókat és az évszakhoz képest kellemes hőmérsékletben vághattak neki az általuk választott távnak. Az ózdi színeket a Teknőc Futó Club két tagja Molnár Csaba és Nagy Róbert képviselte. Mindkét versenyző a 6km-es távon állt rajthoz és nagyszerű versenyzéssel Robi kategóriája 4., Csaba pedig 5. helyén ért célba 22:06-os és 21:53-as időeredménnyel. A versenyen kívül más apropója is volt a budapesti utazásnak, ugyanis a MAHFUSZ idén indította útjára hat fordulós kupa sorozatát, aminek összetett díjazására ezen a napon került sor. A két Teknőcös nem csak az aktuális versenyen, hanem egész évben nagyszerű teljesítményt nyújtott, aminek eredménye az összetett versenyben is meglett, így Robi a szenior kategória bajnoka lett, Csaba pedig a felnőttek mezőnyében állhatott fel a dobogó második fokára. Rajtuk kívül még egy ózdi sportoló, az Ózdi Kerékpáros Egyesület színeit képviselő Vitális István is remekül szerepelt a sorozatban és egy hajszállal lemaradva a dobogóról a negyedik helyen végzett összetettben.

Ezzel az idei év befejeződött a Teknőc futóinak számára, így az alábbiakban Robi és Csaba értékeli a versenyt, valamint a 2013-as szezont.

Nagy Robi így értékeli idei szezonját:

A Magyar Hegyi- és Terepfutó Szövetség (MAHFUSZ) az elmúlt hétvégére időzítette az éves Terepfutó Kupájának ünnepélyes eredményhirdetését, összevonva a mezei OB-val.

Ezen a napon rendezték ugyanis a magyar mezei futó országos bajnokságot Budapesten, a Bókay kertben, ahol a különböző a korcsoportok, különböző távon, különböző számú körökben a kialakított 1,5 km-es pályán versenyeztek. Nagyon jól kialakított pálya volt, ahol a körönkénti 30 m-es szintemelkedés megkülönböztette a versenyt a sík mezei felszínű versenyektől.

Korábban nem volt nyílt futam meghirdetve, hanem csak a licenszes leigazolt sportolók joga volt a versenyen való indulás. Néhány héttel ezelőtt viszont a MAHFUSZ-os szervezők meghirdettek egy nyílt futamot, ahol bárki rajthoz állhatott, és különböző korosztályokban értékelték a teljesítményeket.

Délután 13:40-kor került sor a nyílt futam rajtjára, ahol én is rajthoz álltam, ha már a Terepfutó Kupasorozat eredményhirdetésére amúgy is odamentünk. Nekem ez volt az utolsó versenyem ebben az évben, és több szempontból is érdekes volt számomra. Először is a többi  verseny a hosszabb távok felé tolódott el, ami zömében 10-15-21 km-es versenytávokat jelent, és annak megfelelő felkészüléssel. Indultam ugyan rövidebb távú versenyeken is, de ezek inkább látogatások voltak abban a miliőben. Volt még egy érdekesség a számomra, nevezetesen az, hogy a szervezők külön díjat ígértek a legjobb eredményt elérő INOV márkájú cipőben célba érő futónak. Erről a cipőről tudni kell, hogy a természetes futás híveinek készült. Ez azt jelenti, hogy a mezítlábon való futás mozgásához hasonlít, mivel nincs, vagy minimális a sarok emelése, és így egészen másfajta futóstílust igényel, mert az első talprészre történik a talajra érkezés, és innen történik az elrugaszkodás. A hagyományos futócipőkben sarokra történik a talajra érkezés, és a hagyományos cipők ennek megfelelően nagymértékű csillapítással rendelkeznek. A sarokemelés nélküli cipőben való futás kevésbé terheli a gerincet, és az ízületeket, és más izmokat mozgat meg, mint a hagyományos futócipőben való futás. Nagyon sok futással eltöltött időnek kell eltelni ebben a cipőben ahhoz, hogy valaki elsajátítsa ezt a természetes futóstílust. Ha nem is válik valaki a természetes futás hívőjévé, edzés színesítésre, futóstílus fejlesztésre  mindenképpen jónak tartom. E rövid kitérőt azért tettem, mert ősz elején én is szert tettem egy ilyen terepfutó cipőre, de mivel az őszi versenyek zömében aszfalton zajlottak, a kipróbálás váratott magára. Most azonban ennek az évzáró versenynek a 6 km-e megfelelő pillanat volt a próbára. Jól sikerült bemelegítés után várakozással tekintettem a versenyre, és a verseny mind a 4 körében próbálgattam a cipő nyújtotta lehetőségeket. Erős mezőny volt, és nem is esett túlságosan jól a versenytempó. A pálya vonalvezetése tetszett, és az új stílusú futást igénylő futócipőről is jó véleménnyel vagyok, bár az esetemben is sokkal több használat kell a megszokásához. Mindennel együtt a korosztályomban a 4-ik helyet sikerült megszerezni, ami az adott körülmények között reális eredmény volt. A verseny előtt gondoltam a dobogó valamelyik fokára is, de így mindent összevetve nem voltam elégedetlen a 4-ik helyezéssel.

A verseny befejezése után már az éves terepfutó kupasorozat eredményhirdetésére koncentráltam.

A kupasorozat 6 futamból állt, és minden indulónál a legjobb 3 verseny eredmény után kapott pontok összege számított. A győzelemért 100 pontot lehetett kapni, illetve egy kiemelt verseny volt, a Visegrádi, ami külön magában is országos bajnokság volt, így ott 1,2-es szorzóval adták a pontokat valamennyi helyezettnek.

Az első futam ez év májusában Ózdon volt, az Ózdi Teknőc Futóklub rendezésében, ahol én magam is szervezőként is tevékenykedtem. Érdekes volt ez az ózdi versen a számomra, mert április, május folyamán kiújult gerincproblémával küszködtem. Több versenyt le kellett mondanom, és sok edzést kénytelen voltam kihagyni, ami érzékeny veszteség volt a verseny év szempontjából. Mivel azonban már lábadoztam, és az ózdi versenyen évek óta rajthoz állok, így ezen most sem akartam változtatni. 11,5 km volt a versenytávom, ami az első fordulója volt az éves Kupasorozatnak. A nem túl biztató előzmények ellenére sikerült megnyernem a korosztályom versenyét, és az ezért járó 100 pontot. Mivel javulóban voltam a sérülésből, így reménykedve tekintettem a következő versenyek felé.

A második kupaforduló Eger mellett, Felsőtárkányban volt júniusban az Egri TC és a MAHFUSZ rendezésében. A táv 17 km volt, és  2 körben komoly szintemelkedést legyőzve kellett teljesíteni a versenyt. A verseny előtt még azt hittem, hogy a versenytársak mellett a szintemelkedés lesz a legnagyobb ellenfél. A második körben azonban kiderült, hogy az időközben kialakult zivatar, a villámlás, a lezúduló eső mennyiség, és a tönkre ázott terep fogja a legnagyobb kihívást adni. Erős volt a mezőny, de sikerült újra megnyerni a korosztályt, ami újabb 100 pontot jelentett. A harmadik futam júliusban Visegrádon zajlott, ami külön országos bajnokság volt, ennek megfelelően több pontot lehetett szerezni az egyes helyezésekért. A mezőny is sokkal erősebb volt a két előző versenynél, bár a sok országos bajnokságon induló futó nem mind volt érdekelt a Kupasorozatban. A versenyen 3-szor kellett fel és lefutni a visegrádi Nagyvillám sípályán, ami azért nagy kihívás volt, és ha a 10 km-es versenytáv nem is volt a leghosszabb, a teljesítendő szintemelkedés mindenképpen megadta a futam rangját. A versenyen a korosztályos 6-ik helyet sikerült megszereznem, amivel 72 ponttal gazdagodtam.

Mivel a Kupasorozatbeli versenytársak nem sok pontot szereztek, így ekkor 272 ponttal magabiztosan vezettem az összetett versenyt. Már számolgatni is lehetett, hogy kinek mennyi pontja van, és a hátralévő versenyeken kinek mennyit kell szereznie ahhoz, hogy a kívánt eredményt elérje. Bennem is felcsillant a Kupasorozat megnyerésének fényes lehetősége, de hogy ez biztos legyen, ezért a hátralévő 3 versenyből egyet még mindenképpen meg kellett nyernem. Számomra nem is  a hátralévő versenyek távja,hanem az időpontja volt a meghatározó. Tudniillik szeptember 14.-én rendezte a MAHFUSZ és az X2S Team közösen a 28 km-es terepfutó futamot Piliscsabán, szeptember 21.-én Esztergom-Dobogókő 19 km volt a táv a MAHFUSZ és a BBU(Bécs-Budapest Szupermaraton rendezői) szervezésében, és október 5.-én a MAHFUSZ rendezésében az Óbuda-Hármashatárhegy 3 km volt a táv. Mivel a szeptember 21., és október 5. időpontok számomra más versenytervekkel bírtak, így a terveim szerint a Kupasorozat legnehezebb versenyén, a piliscsabai 28 km-es versenyen kellett bizonyítanom. Nehéz volt a piliscsabai verseny. Számomra az tette különösen nehézzé, hogy a 4×7 km-es verseny első körének második felében egy meredek lejtőn erős tempót futva, nagyot estem, és vérző sebekkel a lábamon, a vállamon, az arcomon, fájó lábbal folytattam a versenyt, amiből akkor még több mint 3 kör (21 km) volt hátra.  Ennek ellenére sikerült Piliscsabán is megnyernem a korosztályt, és mondhatom, hogy az egyik legkeményebb küzdelmem, és győzelmem volt. Meg lett az újabb 100 pont, és ezzel elérhető közelségbe került az összesített értékelésben a Kupasorozat összetett győzelme. A hátralévő két futamon már nem kellett elindulnom, hanem azokban az időpontokban más versenyeken futottam. Az országos éves Kupasorozatbeli  korosztályos győzelmem a szeptember 21-én lezajlott Esztergom-Dobogókő verseny után vált biztossá, ahol is a versenytársaim nem szereztek számukra elegendő pontokat, így az utolsó október 5-i futamra már matematikai esélyük sem maradt a pontok béli utolérésemre.

A november 23-i budapesti Bókay kertben a MAHFUSZ által rendezett Terepfutó Kupa sorozat ünnepélyes eredményhirdetésén a szervezők kitettek magukért. Szép környezetben, egy díszteremben, egy fogadás keretében értékelték az éves teljesítményeket, és adták át a csillogó nagy kupákat a versenykiírás szerinti korosztályok női-, és férfi győzteseinek, valamint a szponzorok értékes ajándékait. Díjakat kaptak a 2., 3. helyezettek, és oklevelet kaptak a 4., 5., 6. helyezettek. Nagyon szép megemlékezés volt, és biztosan motivációval bírt a jelenlévők számára a jövő évi 2014. Kupasorozat futamain való még eredményesebb, és még nagyobb számú részvételhez.

Molnár Csaba az idei évről:  

Mindig központi szerepet játszott a sport az életemben, de futóversenyen pár évvel ezelőtt indultam először az Ózdon megrendezett hegyi futóversenyen. Akkoriban úgy terveztem, hogy minden évben ezen elindulok, de sajnos egy térdszalag szakadás miatt az aktív hobby futást jó egy évre ki kellett hagyni és csak 2012 nyarán kezdtem újra futni. Az év elején úgy gondoltam, hogy csak a tavasszal megrendezendő Ózdi Hegyi Futóversenyen veszek részt. Akkoriban csak a maximum 10 km távra készültem. A versenyen megtudtam, hogy a futam része egy kupasorozatnak és akkor elhatároztam ha szabadidőm is engedi részt veszek a többi versenyen is, amire természetesen már céltudatosabban is készülök. Úgy terveztem szerzek egy kis versenyrutint, pályaismeretet ez évben.

A terepfutást szeretem, amihez kiváló adottságokkal bírnak az Ózdot övező dombok, erdei útvonalak. Persze a futás mint stressz levezetés sem rossz.:) A kupasorozatban a legnagyobb kihívást, az 5 futam közül amin részt vettem, a piliscsabai verseny jelentette a 28 km-es távjával és a nagy szintkülönbségével. Ilyen távot korábban nem futottam, pláne nem hegyi terepen. Itt voltam a legjobban megviselt a verseny után. Összességében nem számítottam arra, hogy dobogós helyezést érek el a végelszámolásnál hisz ez nyílt versenysorozat volt és az országból bárki elindulhatott rajta. Az összetett versenybe a következő eredményeim kerültek beszámításba: Ózd 11,4 km, Piliscsaba 28 km – mindkettőn 4. hely, Felsőtárkány 17 km – 2. hely, Esztergom 19 km – 3. hely. Összesen 230 pontot sikerült szereznem. Nagyon örülök a teljesítményemnek. Úgy érzem van még tartalék bennem és tudatos felkészüléssel és a megszerzett tapasztalatokkal akár jobb időeredményeket is el lehetne érnem. A jövőben természetesen akarom folytatni a hegyifutást melyhez remélem lesz elég szabadidőm is.